„Amit a gyermek a többiekkel együttműködve csinál, azt megtanulja egyedül is megcsinálni.” /Vigotszkij/
A tanulási zavarok elkerülésében igen fontos szerepe van a megelőzésnek. Az átlagos fejlődés esetén hatéves korra kialakuló „totális érzékelő apparátus” elengedhetetlen feltétele a fogalmi szintű megismerésnek. A pszichikus funkciók ép működése azt jelenti, hogy az egyes részterületek működése kiegyensúlyozott, összerendezett, és integrációban van egymással. Ez teszi lehetővé az alapkultúrtechnikák – olvasás, írás, számolás elsajátítását
Mivel az említett funkciók intenzív fejlődése az óvodáskorra esik, ezért optimális fejlesztésük is ebben az életszakaszban a legcélszerűbb.
A második műhelyfoglalkozáson az óvodai pedagógiai célokhoz igazított fejlesztési területekről esett szó. Az óvodáskori tanulás, ismeretszerzés minden mozzanatában játékos jellegű.
Áttekintettük azokat a lehetőségeket-, játéktípusokat, módszereket, eszközöket – amelyek a kisgyermekek észlelési és mozgási, úgynevezett szenzomotoros képességeinek fejlődését szolgálják.
A fejlesztés célja, hogy a gyermekek sok mozgással, cselekvéssel a különböző észlelő funkciók (látás- hallás-tapintás) együttműködtetésével az őket körülvevő világról egyre pontosabb ismereteket, sokrétűbb tapasztalatokat szerezzenek. A korai tanulásban a négy észlelési csatorna: vizuális, auditív kinesztetikus, taktilis különböző kombinációja, a különböző modalitású ingerek egymásba való átfordítása kiemelt jelentőségű.
Az óvodapedagógusok nyitottak voltak a részfunkciók fejlődési ütemében megkésett gyermekek foglalkozásokba integrált fejlesztési lehetőségeire. Érdeklődéssel hallgatták és próbálták ki a mindennapi tevékenységekbe illeszthető fejlesztő játékokat. Megosztották tapasztalataikat. Örömmel vették a műhelyfoglalkozásokat összefoglaló anyag elektronikus formában továbbított változatát.
Magyar Istvánné
gyógypedagógus,
inkluzív nevelés tanára, szaktanácsadó